Cindy 21 évvel ezelőtt született meg 7 testvérével együtt Anka kölykeként a C alomban. 14 és fél évet élt. Mindig a mi kutyánk volt. Rögtön őt választottuk ki az alomból, ő lett a mi barna foltos Cindykénk. Szerette az egész családot, de értem különsen rajongott.Vékony, törékeny testalkatú volt, finom mozgású, kényes, mint egy hercegnő. Szinte megszólalt, nagyon érzékeny volt és hihetetlenül intelligens és bölcs. Nem volt túl engedelmes, sőt, makacs és önfejű volt, de a kedvemért sok mindent megtett. Nem volt alázatos, önérzetes annál inkább. Iszonyatosan nagy akaraterővel rendelkezett, és határtalan kitartással. Talán ennek köszönhetjük azt is, hogy nyári gyengélkedéséből még felépült, meg ragaszkodásának, ami hozzánk meg az élethez kötötte. 2004.január 18-án ment el.Küzdött élete utolsó pillanatáig, de sajnos ezúttal nem győzhetett, s így mi sem. Nem szaladhatott többé mellettünk a bakonyi túrákon, az ismerős kanyarokban sem bukkant fel visszafelé rohanva, hogy " kérdezze" : Jöttök már? Nem vadászott többé békákra a balatoni kis tóban, ahol annyira szeretett.Mikor ezeken a helyszíneken járok mostani kutyáimmal, mindig bevillan a képe. Soha nem felejtem el. Sok kutyám volt, mindegyik különleges a szívemnek, de Ő valami több volt még annál is. Remélem ő is olyan boldog volt, hogy a mi kutyánk lehetett, mint amilyen szerencsésnek én érzem magam, amiért ilyen kutyám volt.
|
