Ma reggel egy hónap híján 16 és fél éves korában örökre elaludt Fickó a kosarában...Ő Cindy kölyke, Fedra alomtestvére volt..Minden nap láttuk őt, ahogy elsétál házunk előtt gazdáival, nem múlasztva el, hogy benézzen, beköszönjön, mint aki tudja és soha nem felejti el, honnan jött...Gazdái, Eszter, Kati és Béla imádó szerettel vették körül, és most nem tudják elképzelni, hogy élnek majd nélküle...Szívem fájdalommal van tele, mikor rájuk nézek, ugyanakkor mélységes hálával, mert minden tenyésztő ilyen szeretetben szeretné tudni kiskutyáit, mint amilyenben Fickónak része lehetett gazdái mellett. Köszönöm nekik. A következő sorok Eszter egy pár hónappal ezelőtt nekem írott leveléből vannak:
"Néha elgondolkozom azon hogy mi lesz ha nem lesz nekem a kutyám?a kutyám aki többet jelent nekem mint bárki más.A kutyám aki ott van mellettem amikor jó vagy rossz vagyok,aki jön ha nevetek de akkor is ha sírok.A kutyám aki mellett felnőttem.A kutyám aki megtanított őszintén szeretni,örökre.Félek.Mert már te is tudod hogy hány éves az én csillagom és minden este azt kérem a Jó Istentől hogy soha ne vegye el tőlem,bár tudom hogy ez nem lehetséges,de akkor sem tudom elfogadni a tudatot hogy Fickó nem lesz velem addig amig világ a világ."
|
