"2004.január 18-án este 3/4 10óta Cindy nincs többé. 14 és fél évet élt. Mindig a mi kutyánk volt. Nálunk született a Csillaghegyi-Foltos Kennelben Anka kölykeként. Rögtön őt választottuk ki az alomból, ő lett a mi barna foltos Cindykénk. Szerette az egész családot, de értem különsen rajongott.Vékony, törékeny testalkatú volt, finom mozgású, kényes, mint egy hercegnő. Szinte megszólalt, nagyon érzékeny volt és hihetetlenül intelligens és bölcs. Nem volt túl engedelmes, sőt, makacs és önfejű volt, de a kedvemért sok mindent megtett. Nem volt alázatos, önérzetes annál inkább. Iszonyatosan nagy akaraterővel rendelkezett, és határtalan kitartással. Talán ennek köszönhetjük azt is, hogy nyári gyengélkedéséből még felépült, meg ragaszkodásának, ami hozzánk meg az élethez kötötte.
Küzdött most is élete utolsó pillanatáig, de sajnos ezúttal nem győzhetett, s így mi sem. Nem szaladhat többé mellettünk a bakonyi túrákon, az ismerős kanyarokban sem bukkan fel visszafelé rohanva, hogy " kérdezze" : Jöttök már? Nem vadászhat többé békákra a balatoni kis tóban, ahol annyira szeretett. Nem bújhat többé össze kölykével, Fedrával, aki még most is keresi őt. Nem dughatja fejét az ölünkbe, nem simogathatjuk selymes szőrét...Nem tudom, hogy tudjuk majd elviselni hiányát...Remélem ő is olyan boldog volt, hogy a mi kutyánk lehetett, mint amilyen szerencsésnek én érzem magam, amiért ilyen kutyám volt."
|
